Ki sem merek menni-ni-ni-ni-ni-ni-ni,
Kapum elébe kiállani-ni-ni-ni.
Mert mindjárt azt mon-gya-gyá-ra-gyá-ra-gya-gyák,
Hogy a szerelem ba-bá-ba-bá-ra-ba-bánt.
Beteg vagyok én, szö-szö-rö-szö-rö-szörnyen,
Meg is halok én kö-kö-nyö-kö-nyök-könnyen.
Érted kedves rózsa-zsá-ró-zsa-ró-zsa-zsám,
elhervad az or-ca-cá-ra-cá-ra-ca-cám.
Your browser does not support the audio element.
A csitári hegyek alatt
A horgosi csárda
A jó lovas katonának
A Vidrócki híres nyája
Által mennék én a Tiszán
Az bajom van véled
Azt gondoltam, eső esik
Babám, az ajtót be ne lakatold
Béreslegény
Bonchidai menyecskék
Csillagok, csillagok
Csínom Palkó
Elindultam szép hazámból
Ellopták szívemet
Elmegyek, elmegyek, el is van
Elmegyek, elmegyek, hosszú útra
Elment a két lány
Elmúltak a mézeshetek
Én az éjjel nem aludtam egy órát
Erdő, erdő, erdő
Erdő, erdő, kerek erdő, madár lakik benne kettő
Érik a szőlő
Felfutott a szőlő a háztetőre
Felülről fúj az őszi szél
Gábor Áron rézágyúja
Gerencséri utca
Győri kanász a dombon
Hajlik a bojzafa
Harangoznak Szebenbe'
Haza is kéne már menni
Hej, halászok
Hej, Jancsika
Hej, rozmaring
Hej, Vargáné
Hull a szilva
Jaj, de beteg vagyok
Jó bort árul Sirjainé
Jól van dolga
Két malomra tartok számot
Két szál pünkösdrózsa
Kimentem a selyem rétre
Kincsem, komámasszony
Kis kece lányom
Kőrösfői kertek alatt
Kossuth Lajos azt üzente
Madárka, madárka
Már minálunk, babám
Már Vidróczki emelgeti
Még azt mondják, nem illik
Még azt mondják, ez se szép
Megkötöm lovamat
Megöltek egy legényt
Megrakják a tüzet
Megyen már a hajnalcsillag
Nem vagyok én senkinek sem
Nincs Szentesen olyan asszony
Ó mely sok hal
Összegyűltek, összegyűltek az izsapi lányok
Ősszel érik
Rudas csillag
Sej, a tari réten
Szánt a babám
Tavaszi szél vizet áraszt
Új a csizmám
Van borom s pálinkám es
Veres az ég tova felé
Zöld erdőben jártam