ÁLTAL MENNÉK ÉN A TISZÁN

Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon. 
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom. 
Ott lakik a városban, a harmadik utcában. 
Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya virít az ablakában.

Által menni én a Tiszán nem merek, nem merek, de nem merek. 
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán, sejehaj, félrefordul a nyereg, 
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.