A CSITÁRI HEGYEK ALATT A csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló. Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet? Így hát, kedves kisangyalom, nem lehetek a tied. Amott látok az ég alatt egy madarat repülni, De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni! Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet, Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet. Amoda le van egy erdő, jaj, de nagyon messze van, Kerek erdő közepében két rozmaringbokor van. Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra; Így hát, kedves kisangyalom, tiéd leszek valaha. A HORGOSI CSÁRDA A horgosi csárda ki van festve, Oda jár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni minden este. Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egyvalaki. A JÓ LOVAS KATONÁNAK A jó lovas katonának de jól vagyon dolga: Eszik, iszik a sátorba, semmire sincs gondja. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret. Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára. Csillog, villog a mezőben virágszál módjára. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret. A VIDRÓCKI HÍRES NYÁJA A Vidrócki híres nyája csörög-morog a Mátrába. Csörög-morog a Mátrába, mert Vidróckit nem találja. Megyen az nyáj, megyen az nyáj, környes-körül a gaz alján. – Ugyan hol állok elejbe, kerek erdő közepébe'? Hoz' ki, babám, szűröm, baltám, hadd menjek az nyájam után, Mert levágják az kanomat, keselylábú ártányomat! Esteledik már az idő, szállást kérnék, de nincs kitől. Sűrű erdő a szállásom, csipkebokor a lakásom. A Vidrócki sírhalmára, gyöngy hull a koporsójára. – Hej, Vidrócki, most gyere ki, hat vármegye vár ideki! – Mit ér nékem hat vármegye? Tizenkettő jöjjön ide! ÁLTAL MENNÉK ÉN A TISZÁN Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon. Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom. Ott lakik a városban, a harmadik utcában. Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya virít az ablakában. Által menni én a Tiszán nem merek, nem merek, de nem merek. Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek. Lovam hátán, sejehaj, félrefordul a nyereg, A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek. AZ BAJOM VAN VÉLED Az bajom van véled, sír a szívem érted, sír a szívem érted, majd meghalok érted. Indulj el egy úton, én is egy másikon, hol egymást találjuk, egymáshoz se szóljunk. Aki minket meglát, mit fog az mondani, azt fogja gondolni, idegenek vagyunk. Idegenek vagyunk, szeretetet tartunk, ahol összegyűlünk, ketten szeretkezünk. AZT GONDOLTAM, ESŐ ESIK Azt gondoltam, eső esik, pedig a szemem könnyezik. Az én szemem sűrű felhő, onnan ver engem az eső. Gyere rózsám, béküljünk meg, mi egymásnak engedjünk meg. Mind így voltak kik így jártak, mind megengedtek egymásnak. Úgy fáj az én gyönge szívem, nem tom’, tiéd fáj-e vagy nem. Hogyha fáj is, mit tudsz tenni? Mikor ennek így kell lenni. S ha a tied úgy tud fájni, soha nem tudunk megválni. BABÁM, AZ AJTÓT BE NE LAKATOLD Babám, az ajtót be ne lakatold, Éjféltájban feljön már a Hold. Mert ha becsukod a, nem mehetek oda. Inkább iszom három deci bort! BÉRESLEGÉNY Béreslegény, jól megrakd a szekered! Sarjútüske böködi a tenyered. Mennél jobban böködi a tenyered, annál jobban rakd meg a szekeredet! Béreslegény mezítláb ment szántani, otthon hagyta a csizmáját patkolni. Kilenc kovács nem merte elvállalni, egy se tudott rózsás patkót csinálni. BONCHIDAI MENYECSKÉK Bonchidai menyecskék ugrálnak, mint a kecskék. Szeretőjük mindig más, az uruk csak ráadás. A menyecske tovalát, vízért küldi az urát. Míg az ura vízért jár, a komája nála jár. Édes uram, de jó kend, de jó vizet hozott kend! Menjen vízért máskor is, hozzon vizet többet is. Bonchidai híd alatt lányok sütik a halat. Papirosba csavarják, a legénynek úgy adják. Bonchidai magas torony, beléakadt az ostorom. Gyere babám, akaszd ki, a nyavalya törje ki. Ne nézz rám, ne, ne, ne, nem vagyok én a fene. Nem akarlak megenni, csak a szemed kiszedni. Bonchidai híd alatt leány a legény alatt. Azért került alája, viszketett a bokája. CSILLAGOK, CSILLAGOK Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok, a szegénylegénynek utat mutassatok. Mutassatok utat a szegénylegénynek, nem találja házát a szeretőjének. Istenem, Istenem, édes jó Istenem, mikor lesz énnékem szép szabad életem? Akkor lesz énnékem szép szabad életem, mikor a babámat kedvemre ölelem. Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom, nem söpör már többé az én gyönge karom. Söpörtem eleget, söpörjön már más is, szerettelek babám, szeressen már más is. CSÍNOM PALKÓ Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos karabélyom, szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom, Nosza, rajta, jó katonák, igyunk egészséggel, menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével! Ne bánkódjék senki köztünk, menjünk az Alföldre, megrontatik kezünk által az labanc ereje. Szabad nékünk, jó katonák, Tisza-Duna közi, labancságnak mert nincs sehult ottan semmi közi. ELINDULTAM SZÉP HAZÁMBÓL Elindultam szép hazámból, híres kis Magyarországból. Visszanéztem félutamból, szememből a könny kicsordult. Bú ebédem, bú vacsorám, boldogtalan minden órám, Nézem a csillagos eget, sírok alatta eleget. Én Istenem, rendelj szállást, mert meguntam a bujdosást, Idegen földön a lakást, éjjel-nappal a sok sírást. ELLOPTÁK SZÍVEMET Ellopták szívemet, úgy érzem. De aki ellopta, ösmérem. Tied vagyok, rabod vagyok, megkötözött foglyod vagyok, édesem. Szerencsés és kedves tolvaj vagy, de ha már megloptál, el ne hagyj. Tied vagyok, rabod vagyok, megkötözött foglyod vagyok, édesem. ELMEGYEK, ELMEGYEK, EL IS VAN Elmegyek, elmegyek, el is van vágyásom, ebbe' rongyos kis tanyába' nincsen maradásom. Ha elmégy, ha elmégy, csak hozzám igaz légy! Igaz szereteted, babám, hamisra ne fordítsd! Ha jóra fordítod, áldjon meg az Isten! Ha rosszra fordítod, babám, verjen meg az Isten! ELMEGYEK, ELMEGYEK, HOSSZÚ ÚTRA Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek. Hosszú út porából köpönyeget veszek. Búval és bánattal kizsinóroztatom. Sűrű könnyeimmel kigomboztattatom. Fúdd el, jó szél, fúdd el hosszú útnak porát! Hosszú útnak porát, az én szívem búját! ELMENT A KÉT LÁNY Elment a két lány virágot szedni, elindulának, kezdének menni, egyik a mástól kezdé kérdezni, ki volt az este téged kéretni? Már engem, mátkám, tízen kérettek, adj jótanácsot árva fejemnek, hogy a tíz közül melyikhez menjek, hogy virág helyett kórót ne szedjek! ELMÚLTAK A MÉZESHETEK Elmúltak a mézeshetek. Asszony, mit csináljak veled? Nekimenjek, ne menjek a fekete szemednek? Inkább iszom három deci kevertet! Én a téglagyárban lakom. Téglaporos a kalapom, Onnan tudják, hogy ott lakom, téglaporos a kalapom. Inkább iszom három deci kevertet! Téglaporos az én cipőm, megkefélni nincsen időm. Haragszik a feleségem, három hete nem kefélem. Inkább iszom három deci kevertet! Ó Istenem, tégy egy csodát, változtasd borrá a Tiszát! Ha a Tisza borból volna, minden ember részeg volna. Inkább iszom három deci kevertet! Megyek az úton lefelé, senki nem mondja: „Gyere bé!” Csak az én kis feleségem: „Gyere bé te szerencsétlen!” Inkább iszom három deci kevertet! Elmúltak a mézeshetek. Asszony, mit csináljak veled? Szedd össze a sátorfádat, látogasd meg az anyádat! Inkább iszom három deci kevertet! ÉN AZ ÉJJEL NEM ALUDTAM EGY ÓRÁT Én az éjjel nem aludtam egy órát, hallgattam a régi babám panaszát. Éjfél után, sejehaj, kezdtem elszenderedni, Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti. Úgy meguntam ezt a legényt szeretni, de még jobban a gyűrűjét viselni. Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyjának, köszönöm a jóságát a fiának. Verje meg az Isten a te anyádat! Mért csinálta, bolonduljak utánad? Zúgja erdő, sejehaj, csendülj mező, falevél! Szeresd babám, kit idáig szerettél! ERDŐ, ERDŐ, ERDŐ Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő. Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő. Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak. Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon. Búza, búza, búza, de szép tábla búza. Annak közepébe' kinyílott a rózsa. Tüskés annak minden ága, nem állja a madár lába. Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom. ERDŐ, ERDŐ, KEREK ERDŐ, MADÁR LAKIK BENNE KETTŐ Erdő, erdő, kerek erdő, madár lakik benne kettő. Kék a lába, zöld a szárnya, piros a rózsám orcája. Olyan piros, mint a vér, tőlem gyakran csókot kér. De én bizony nem adok, inkább jól megátkozlak. Kilenc fiad néma legyen, a tizedik leány legyen. Az is olyan csalfa legyen, ország–világ híre legyen. Árok partján elaludtam, jaj, de bajosat álmodtam. Azt álmodtam rózsám, ketten nem lehetünk többé egyek. Kinek nincsen szeretője, menjen ki a temetőbe. Írja fel egy nagy sírkőre, neki nincsen szeretője. Ne sírj rózsám, mert én sírok, tőled búcsúzni akarok. Búcsúzásunk rövid legyen, ne keserítsd gyönge szívem. Nem megmondtam bús gerlice, ne rakd fészked út szélire! Mer’ az úton sokan járnak, bús fészkedre rátalálnak. Kinek nincsen hely itt lakni, menjen mennyországba lakni. Építsen az égre házat, ott nem éri semmi bánat Építsen az ég szélére, ott nem éri semmiféle. Építsen az égre házat, ott nem éri semmi bánat. ÉRIK A SZŐLŐ Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele. Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere. Van vereshagyma a tarisznyában, keserű magában. Szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora. Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek. Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek! FELFUTOTT A SZŐLŐ A HÁZTETŐRE Felfutott a szőlő a háztetőre, a levele mind lehullott a földre. Leszedik a szőlőt, bor lesz belőle. Ugye babám, ketten iszunk belőle? Egy rózsafán megszámláltam száz rózsát, századikat elküldöm én tehozzád, századikba belelehelem a lelkemet, ha nem szeretsz, felejtsd el a nevemet! Nem vagyok szép, csak a szemem fekete, nem vagyok én az erdőben remete, sem remete, sem a fügefának az ága, azé leszek, kinek nincsen babája. FELÜLRŐL FÚJ AZ ŐSZI SZÉL Felülről fúj az őszi szél, zörög a fán a falevél. Ugyan babám, hová lettél? Már két este el nem jöttél. Már két este el nem jöttél, talán a verembe estél? Nem estem én a verembe, véled estem szerelembe. GÁBOR ÁRON RÉZÁGYÚJA Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva. Indulnak már a tüzérek messze a határba. Nehéz a rézágyú, [kereke] fölszántja a hegyet-völgyet, [galambom,] Édes rózsám, a hazáért el kell válnom tőled. Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta. Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra. Anyám, te jó lélek, találkozom-e még véled? Holnapután messze földre, hosszú útra térek. GERENCSÉRI UTCA Gerencséri utca végig piros rózsa. Szállj le kocsis az ülésről, szakajts egyet róla! Le is szakajtottam, el is hervasztottam. Gerencséri leányokból egyet választottam. GYŐRI KANÁSZ A DOMBON Győri kanász a dombon játszik a botjával, ne menj arra kisleány, megfogja szoknyádat! Nem fogja meg a szoknyám, elszaladok tőle, azér' a kis malacot ellopom mellőle. – Megfújom a furulyám lent a székedszélen, hallod-e te, angyalkám, hálótanya végen? – Hallom, kedves angyalkám, nem tehetek róla, gyönyörű szép szavadra nem mehetek oda. – Győri kanász, mit főztél? – Tüdőt káposztával. – Mivel rántottál reá? – Hasaszalonnával. Nem kell nékem a kanász, csak a felesége, annak se más egyebe, csak a két szép szeme. HAJLIK A BOJZAFA Hajlik a bojzafa, hm. Bojzafa, hol hálunk az éjszaka? Ihajlaha, hm. Ajtó mellett ágyadon, hm. Ágyadon, a te gyönge, a te gyönge hasadon, ihajlaha, hm. A hasamon nem lehet, hm. Nem lehet, mert abból biz baj lehet, ihajlaha, hm. HARANGOZNAK SZEBENBE' Harangoznak Szebenbe', Szebenbe', Vajon ki halt meg benne, meg benne? Szegény drótos legénynek, legénynek szeretője, szegénynek, szegénynek. Kerüld meg a kápolnát, kápolnát, Lopd el az olvasóját, olvasóját! Nem lopom el, nem biz' én, nem biz' én, Kálomista vagyok én, vagyok én. A szebeni piacon, piacon, Szappant árul egy asszony, egy asszony, Én is veszek darabot, darabot, Körbemosom magamot, magamot. HAZA IS KÉNE MÁR MENNI Haza is kéne már menni, Vajon mit fognak gondolni? Sötét az ég alja, Rózsám, kísérj el haza, Megszolgálom én azt valaha! A mezei kis pacsirta A két szemét mind kisírta Sírok én magam is, Sír az én galambom is, Lehajlik értünk még az ág is. Valamennyi gácsér, ruca, Mind kunkori annak farka. Valamennyi magyar lány, Piros pántlika haján, Szeret is az engem igazán HEJ, HALÁSZOK Hej, halászok, halászok! Merre mén' a hajótok? Törökkanizsa felé, Viszi a víz lefelé. Hej, halászok, halászok! Mit fogott a hálótok? Nem fogott az egyebet Vörösszárnyú keszeget. Hát a keszeg mit eszik, Ha a bárkába teszik? Nem eszik az egyebet, Petrezselyemgyökeret. HEJ, JANCSIKA Hej, Jancsika, Jancsika, Mért nem nőttél nagyobbra, Dunáról fúj a szél. Nőttél volna nagyobbra, Lettél volna katona, Dunáról fúj a szél. Hej, Dunáról fúj a szél, Szegény embert mindig ér, Dunáról fúj a szél. Ha Dunáról nem fújna, Ilyen hideg sem volna, Dunáról fúj a szél. HEJ, ROZMARING Hej, rozmaring, rozmaring, Leszakadt rólam az ing, Van már nékem kedvesem, Ki megvarrja az ingem. Hej, rezeda, rezeda, Karcsú a lány dereka. Ha karcsú is, illeti, Barna legény szereti. Hej, kendermag, kendermag, Jaj, de büszke legény vagy. Mit ér a büszkeséged, Ha nincs szép feleséged? HEJ, VARGÁNÉ Hej, Vargáné káposztát főz, Kontya alá ütött a gőz, Hányja-veti fakalánját, Kinek adja Zsuzsa lányát? Nem adja az más egyébnek: Kara István őkelmének, Még akkor neki ígérte, Mikor bölcsőben rengette. Nem ettem én ma egyebet, Csak egy köcsög aludttejet. Azt is csak úgy kalán nélkül, Megélek én a lány nélkül. HULL A SZILVA Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról Ej, haj ruca, ruca, kukorica derce. Egyik ága meghajlott, az én rózsám elhagyott. Ej, haj ruca, ruca, kukorica derce. Kis kalapom fekete, páva tolla van benne. Ej, haj ruca, ruca, kukorica derce. JAJ, DE BETEG VAGYOK Jaj, de beteg vagyok, Talán meg is halok, Talán bizony a szeretőm édesanyja Engem megátkozott. Ne átkozzon engem Senki édesanyja, Mert én az ő kökényszemű barna lányát Nem szerettem soha. Ha szerettem volna, El is vettem volna, Kisőcsényi magas templomtornya alatt Megesküdtünk volna. JÓ BORT ÁRUL SIRJAINÉ Jó bort árul Sirjainé, Ott kucorog a vén Dúzsné. Aranyhajú Ecsediné, Gödénytorkú Nagybédiné. Kerek az én szűröm alja, Piros selyemmel kivarrva. Magamról ha levetkezem, Szűröm fejem alá teszem. Zöld a pázsit, megnőtt a fű, Az én rózsám kökényszemű. Jaj a szívem, fáj a szívem, Ugyan ki gyógyít meg engem. Sirjainé egy icce bort, Frissen, akit most felmarkolt. Torkomon akadt a bánat, Hagy öntsem le, mert feltámad. JÓL VAN DOLGA Jól van dolga a mostani huszárnak, Nem kell szénát kaszáljon a lovának, Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve, Gyere rózsám tedd a lovam elébe! Édesanyám, ki a huszár, ha én nem? Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem? Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat, Lerúgatom véle a csillagokat! KÉT MALOMRA TARTOK SZÁMOT Két malomra tartok számot, De csak egyről szednek vámot. Kopik a kő, majd megvágattatom, Félrevágom betyáros kalapom. Sárgán virágzik a repce, Jöjj el hozzám szombat este! Hogyha eljösz, lassan járj a fagyon, Hogy a csizmád ne kopogjon nagyon. Este, ha a nap lenyugszik, Utána gyöngyharmat hullik. Ha a rózsám tőlem eltávozik, A szemem is könnyel harmatozik. KÉT SZÁL PÜNKÖSDRÓZSA Két szál pünkösdrózsa Kihajlott az útra. El akar hervadni Nincs, ki leszakítsa. Nem ám az a rózsa Ki a kertben nyílik, Hanem az a rózsa, Ki egymást szereti. Nem szeretlek másért, Két piros orcádért Szemed járásáért, Szád mosolygásáért KIMENTEM A SELYEM RÉTRE Kimentem a selyem rétre kaszálni, De nem tudtam én a szénát levágni, Mert nem látszott a sok sárga virágtól, Régi babám, most búcsúzzunk egymástól. Bádogozzák a portelki templomot, Kilenc kislány hordja fel a bádogot, Kilenc kislány kilenc barna legénynek, Mindegyik a maga szeretőjének. KINCSEM, KOMÁMASSZONY Kincsem, komámasz-szo-szo-ro-szo-rossz asszony, Adj egy marék len-cse-csé-re-csé-re-cse-csét, Melyért cigányasz-szo-szo-ro-szo-rossz asszony, Majd mond jó szerencse-csé-re-csé-re-cse-csét. Ki sem merek menni-ni-ni-ni-ni-ni-ni, Kapum elébe kiállani-ni-ni-ni. Mert mindjárt azt mon-gya-gyá-ra-gyá-ra-gya-gyák, Hogy a szerelem ba-bá-ba-bá-ra-ba-bánt. Beteg vagyok én, szö-szö-rö-szö-rö-szörnyen, Meg is halok én kö-kö-nyö-kö-nyök-könnyen. Érted kedves rózsa-zsá-ró-zsa-ró-zsa-zsám, elhervad az or-ca-cá-ra-cá-ra-ca-cám. KIS KECE LÁNYOM Kis kece lányom fehérbe vagyon, fehér a rózsa, kezébe vagyon. Mondom-mondom fordulj ide, mátkám-asszony, mondom-mondom fordulj ide, mátkám-asszony! Ciprusi menta, kajtali rózsa elmennék táncba, ha szép lány volna Mondom-mondom fordulj ide, mátkám-asszony, mondom-mondom fordulj ide, mátkám-asszony! KŐRÖSFŐI KERTEK ALATT Körösfői kertek alatt három kislány zabot arat, Sej, haj, zabot arat a lovának, szeretőt keres magának. Megválogatják a legényt, mint vásárban az edényt, Sej-haj, az edénynek a mázasát, a legénynek a szálasát. Megválogatják a leányt, mint vásárban a dohányt, Sej-haj, a dohánynak a szálasát, a leánynak a szájasát. Mondd meg babám, vagy üzend meg, miért haragudtál rám úgy meg? Sej, haj, nem üzenem, nem is mondom, mert én terád nem haragszom. KOSSUTH LAJOS AZT ÜZENTE Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje. Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára, Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! MADÁRKA, MADÁRKA Madárka, madárka, Csácsogó madárka, Vidd el a levelem, Vidd el a levelem Szép magyar hazámba! Ha kérdik: ki küldte? Mondjad, hogy az küldte, Kinek bánatába Szíve fájdalmába, Meghasad a szíve! MÁR MINÁLUNK, BABÁM Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba, nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba. Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére, lerázza a meggyet, te meg, babám, szedjed a rózsás kötényedbe! makkot / kapkodd meggyet-makkot / szedjed-kapkodd ananászt / kaparászd MÁR VIDRÓCZKI EMELGETI Már Vidrócki emelgeti a bankót, Őszhajnalon elvezeti a csikót. Elvezeti amerre a nap lejár, Arra, tudom, a gazdája sosem jár. Hallottad-e Vidróckinak nagy hírét? Pintér Pista, hogy levágta a fejét. Pintér Pista úgy levágta egyszerre, Mindjárt leborult Vidrócki a földre. A Vidróckit ki mossa ki a vérből? Azt áldja meg az Úristen az égből. Úgy száll arra az Úristen áldása, Mint az égből az eső szakadása. MÉG AZT MONDJÁK, NEM ILLIK Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak. Nem, ha néki cipellőt, bő nadrágot varrnak! De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek, illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek. Az én ingem lengyelgyolcs, csakhogy rojtja nincsen. Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen. Azért varrják a csizmát,hogy táncoljunk benne, Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne. MÉG AZT MONDJÁK, EZ SE SZÉP Még azt mondják, ez se szép, az se szép. Olyan vagyok, mint a csillagos ég, Olyan vagyok, mint az engedelem, A két szememből ragyog a szerelem a sötétben. Édesanyám, vettem egy kalapot, Fújja a szél rajta a szalagot, ha nem fújja, magam is de lobogtatom, ezt a szőkét idecsalogatom a sötétbe. MEGKÖTÖM LOVAMAT Megkötöm lovamat szomorú fűzfához, Megkötöm szívemet gyönge violámhoz, Lovamat eloldom, mikor a Hold felkel, De tőled, violám, csak a halál old el. MEGÖLTEK EGY LEGÉNYT Megöltek egy legényt hatvan forintjáért, Bévetették a Tiszába piros pejlováért. Tisza be nem vette, partjára kitette, Arra ment egy halászlegény, hajójába tette. Odament az anyja, költi, de nem hallja: Kelj föl, kelj föl, édes fiam, gyere vélem haza. Odament az apja, költi, de nem hallja: Kelj föl, kelj föl, édes fiam, gyere vélem haza. Odament babája, költi, meg is hallja: Kelj föl, kelj föl, édes rózsám, borulj a vállamra. Csináltatsz-e nékem diófa koporsót? Csináltatok, csináltatok márványkő koporsót. Megsiratsz-e éngem apád, anyád előtt? Megsiratlak, megsiratlak egész világ előtt. MEGRAKJÁK A TÜZET Megrakják a tüzet, mégis elaluszik, Nincs az a szerelem, aki el nem múlik. Rakd meg babám, rakd meg lobogó tüzedet, Hadd melegítsem meg gyönge kezeimet. Szól a kakukkmadár, talán megvirrad már. Isten veled rózsám, magad maradsz immár. Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem, Miért nem virágoztál minden falevelen? MEGYEN MÁR A HAJNALCSILLAG Megyen már a hajnalcsillag lefelé, Az én kedves galambom most megyen hazafelé. Lábán van a csizmája, lakkos szárú kis csizma, Rásütött a hajnalcsillag sugara. Amerre mégy, édes rózsám, kívánom, Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon. A zöld fű is előtted édes almát teremjen, A te szíved holtig el ne felejtsen. NEM VAGYOK ÉN SENKINEK SEM Nem vagyok én senkinek sem adósa, adósa, él még az én feleségem édesanyja, édesapja, meg annak az apósa, anyósa. Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él, eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él. Szép vagyok én, csak a szemem fekete, fekete, nem vagyok én az erdőben remete, remete. Eb fél... Még azt mondja ez a kislány, vegyem el, vegyem el, meg se' kérdi, hogy majd mivel tartom el, tartom el. Eb fél... Eltartom hétköznap búzakenyérrel, kenyérrel, vasárnap - ha más nem jut már - veréssel, veréssel. Eb fél... NINCS SZENTESEN OLYAN ASSZONY Nincs Szentesen olyan asszony, mint Turiné komámasszony, így tedd rá, úgy tedd rá! Tepsibe' süti a lepényt, azzal kínálja a legényt, így tedd rá, úgy tedd rá! Ha lepényem megettétek, Sári lányom elvegyétek, így tedd rá, úgy tedd rá! Piros lett a lepény alja, édes lett a Sári csókja, így tedd rá, úgy tedd rá! Ó MELY SOK HAL Ó, mely sok hal terem az nagy Balaton-baharaharahaha. Minden ágon egy mérő makk a Bakony-baharaharahaha. Örül ott a halász, rikongat a kanász Örömé-behereherehehe. Szépen illik a sült kappan a cintálba-baharaharahaha. Jó bort mérnek Füreden és Kaposvár-baharaharahaha. Igyál jó barátom, tőled nem sajnálom, Sokáig éhéréhéréhéhélj! Addig kell a vasat verni, amíg tű-zehereherehehes. Semmit sem ér olyan hordó, amely ü-rehereherehehes. Kell hát bele tenni. Ki kell aztán venni, Ha szüksé-gehereherehehes. ÖSSZEGYŰLTEK, ÖSSZEGYŰLTEK AZ IZSAPI LÁNYOK Összegyűltek, összegyűltek az izsapi lányok, m-hm, ej-haj, az izsapi lányok. Összeszedtek, összeszedtek egy marék lisztecskét. Meggyúrták azt, meggyúrták azt zsíros gombócának. Odaméne, odaméne a bíró kutyája. Mind megevett, mind megevett zsíros gombócából. Így lőn vége, így lőn vége az izsapi bálnak. ŐSSZEL ÉRIK Ősszel érik babám a fekete szőlő, Te voltál az igazi szerető. Bocsáss meg, ha valavalaha vétettem, Ellenedre babám rosszat cselekedtem. Jaj, de szépen zöldell a rimóci határ, Közepibe legel egy kis bárány. Közepibe gyöngyen legel egy kis bárány, Jaj, de csinos, büszke a rimóci kislány. RUDAS CSILLAG Rudas csillag, hajnal hasad, siess babám, mert itt maradsz, add ki botom, s a kalapom, elment már a gyorsvonatom. Trillá... Álom esett a szemembe, hajnal veszi de ki belőle, ha a hajnal ki nem veszi, szép a rózsám, de kikergeti. Trillá... Aki legény, most álljon ki, botom végén, de forduljon ki, olyat vágok de háromfele, hull a csillag, de mindenfele. Trillá... Ha beverik a fejemet, ki mossa ki de gyolcs ingemet, mosd ki babám, legyen tiszta, házunk előtt foly’ a Tisza. Trillá... Adjatok egy pipaszárat, hadd szúrjam fel ezt a házat, adjatok egy tágasságot, csináljunk egy sógorságot. Trillá... SEJ, A TARI RÉTEN Sej, a tari réten Piros barna kislány. Arra megy egy piros barna legény, Leveszi kalapját. Mit csinálsz te kislány, Piros-barna kislány? Látod, hogy a víg tari nagy réten a Szénát gyűjtögetem. Nem való az néked, Piros barna kislány. Néked csak egy híves szoba kellene, Kibe' varrogatnál. SZÁNT A BABÁM Szánt a babám, csireg-csörög sej, haj, a járom, Szánt a babám a benedeki határon. Száraz a föld, hármas eke nem állja, Szép a babám, Benedeken sej, haj, nincs párja. Mondtam babám, ne rakd meg a sej, haj, szekeret, Feltöri a villanyél a kezedet. Fábul van a villa nyele, nem másbul, Feltöri a tenyeredet, sej, haj csunyául. TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom. Te engemet s én tégedet, virágom, virágom. Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom. Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom. De a fátyol nehéz ruha, virágom, virágom. Mert azt a bú hajtogatja virágom, virágom. ÚJ A CSIZMÁM Új a csizmám, a szögre van felakasztva, Sarkantyúját belepte a rozsda. Összeverem olyan betyár módra, Mind egy szálig lepereg a rozsda róla. Új a szűröm, a szögre van felakasztva, Gyere, babám, akaszd a nyakamba! Így is, úgy is ott annak a helye, Még az éjjel betakarlak, babám, vele. VAN BOROM S PÁLINKÁM ES Van borom s pálinkám es, ihahahaha Van kék szemű lányom es, ihahahaha Sej-haj, libabőr, jajaj, jajaj Tátim hozta Klézséből, jajaj, libabőr Táncoltasd meg Máriskát, ihahahaha Ád az anyja pálinkát, ihahahaha Sej-haj, libabőr, jajaj, jajaj Tátim hozta Klézséből, jajaj, libabőr Nem kell nékem Máriska, ihahahaha Csak kell nékem pálinka, ihahahaha Sej-haj, libabőr, jajaj, jajaj Tátim hozta Klézséből, jajaj, libabőr VERES AZ ÉG TOVA FELÉ Veres az ég tova felé, veres az ég tova felé. Az én rózsám háza felé, az én rózsám háza felé. Szeretsz-e még, gyönge rózsám? Szeretsz-e még, gyönge rózsám? Szeretnélek, de nem lehet, szeretőd van, attól félek. ZÖLD ERDŐBEN JÁRTAM Zöld erdőben jártam, hm. Zöld erdőben jártam, tralalalalalalala, egy gödröt találtam, hahahahaha. Lyány volt a gödörben, hm. Lyány volt a gödörben, tralalalalalalala, Sára volt a lelkem, hahahahaha. Mondtam néki: Sára, hm. Mondtam néki: Sára, tralalalalalalala, elég lesz ez mára, hahahahaha. Azt mondta a Sára, hm. Azt mondta a Sára, tralalalalalalala, nem lesz elég mára, hahahahaha.