1929 ősze – két túra története

October 29, 2019  |  English version »

Dédapám, Frenyó Lajos iratait rendezgettem, amikor az egyik füzetében néhány összehajtott lapot találtam. Tudtam róla, hogy szeretett túrázni, de korábban egy (a bejegyzés borítóképeként is használt) fényképen kívül nem igazán volt más emlék erről a hobbijáról. Egészen eddig, mert ez a pár lap két tátrai túra beszámolóját tartalmazta – nem csak egyszerű túraleírásként, hanem részletes dokumentációként szolgálva. Ebben a bejegyzésben a két beszámoló szöveghű leirata olvasható az én megjegyzéseimmel, kiegészítéseimmel.

A hosszú í, ú, ő használata az egész beszámolóban változó, a jelenlegi MTA szabályzattól gyakran eltérő, és önmagával sem mindig konzisztens (fenyö és fenyő is olvasható). Néhol egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy hosszú vagy rövid ő betű van, az í és ú használata vagy elhagyása viszont jól követhető volt. Igyekeztem a lehető leghűbben követni az eredetit. A hosszú bekezdéseket több részre tagoltam.

A beszámolók végén található térképeket én rajzoltam meg a leírásokat végigkövetve.

Gyömbér, 2045 m.

1929. szeptember 27-én d.u. 3^h15^m-kor vonattal indúltunk Rimaszombatból ketten: Benkovits Gyula és én Lajos ekkoriban a Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnáziumban tanított, Gyula némi kutatás alapján újságíró volt (1, 2, 3, 4). Túrázás iránti vonzalmuk – és feltehetően barátságuk is – hosszú életű volt, ugyanis tíz évvel később, 1939 februárjában, a Magyarországi Kárpát Egyesület Rimavölgyi Osztályának megalakításakor Lajos ügyvezető alelnök, Gyula pedig titkár lett. (Turisták Lapja LI/3, 1929. március) Breznóra. Érkezés este 7^h30^m Vonatköltség igazolvánnyal 10·80 Kč, rendes díj 16·- Kč. A városban találkoztunk egy tanító ismerősömmel, aki elkisért a polgári iskolai szállóhelyre. Az iskolaszolga szállást adott és a tanító felhívására késznek nyilatkozott, hogy másnap reggel 4^h-kor indúló teherautóra helyet biztosít számunkra. Megvacsoráltunk, megszálltunk és reggel ½4kor felébredtünk; az iskolaszolga is fenn volt. 4kor a szolga elkisért egy ház elé, hol csakhamar megjelent egy pótkocsis teherautó. Felültünk és 5^h-kor Jarabá-n voltunk. A soffőr fejenként 5·- Kč-t kapott, az iskolaszolga fejenként 5·- Kč szálláspénzt és 2·- Kč borravalót (ezt még Breznón, mert ő nem jött velünk).

Szept. 28.-án szent Vencel ünnepén, szombaton reggel 5^h-kor kezdtük meg a túrát. A Kumštová-dolinán felfelé mentünk, elhaladtunk a szalas szalas/salaš: tanya jellegű nyári lak, ahol a juhászok a nyájjal együtt laknak. Források: 1, 2 mellet, mely üres volt, de mellette favágókalyibában favágók ébredeztek. Túl a szalason balról egy kis patak szakad a főpatakba. Ott reggeliztünk (6^h–6^h20^m), azután balra a kis patak bal partján (orografiai) orográfia: hegyrajz, a földrajznak a föld felszíni formáit leíró ága (forrás). Ez a megjegyzés azt jelenti, hogy a kirándulók bal oldalán volt a patak, mivel ők felfele mentek a hegyre. egy csapáson felfelé haladtunk. Az út elég meredek, végül kijut a törpefenyö régióba, ahol a patak forrásánál kissé jobbra térve egy leégett törpefenyős oldalon feljutottunk arra a hegyorra, mely a Malý Gapelbe ott torkollik be, ahol a Velká Trojica erösebb gerince is. Fel a Malý Gapel gerincére, honnan gyönyörű kilátásunk volt a Magas Tátra és a Liptói Havasokra. Szép aranysárga színben ragyogott körülöttünk a természet. Míg Benkovits a gerincen felvette kabátját, én ingben haladtam tovább.

A M. Gapelröl a kissé deres északi lejtőn a Kraličkára, s onnan a menházhoz A Štefánik menedékház 1928 szeptemberében nyitott meg négy évnyi építkezés után a korábban ott állt és ledőlt kőkunyhó helyén. A beszámolóban is említett Robert Petrla nem csak a menedékházat vezette, hanem korábban az építkezés irányítója is volt. (1, 2) mentünk le. Érk. 8^h40^m. A vizvezeték szerelő: Štefan Švaček úr Szepesszombatból azt várta ott, hogy a vízvezetéki árokból az idei friss hó kiolvadjon, mert még néhány méter cső lefektetése hátra volt. A menház őre, Robert Petrla úr szivélyesen fogadott. Építették a melléképületet, mely mint istálló és fatartó fog szolgálni. Turisták nem voltak, csak késöbb jelent meg 5 túrista Podbrezováról, kik még aznap visszamentek.

D.e. 10^h. Benkovitssal felmentünk a Gyömbérre. 11^h kor értünk fel. A Magas-Tátrát már felhők fedték. Pihentünk, kávét főztünk, majd nyugat felé közel a gerinchez tapostuk a friss havat és sziklákat, mig végül a Gyömbér főteknőjében balra, délre leereszkedtünk. Egy hócsíkon előbb hógolyókat és köveket hengergettünk le, majd magunk is ülve leszánkóztunk. Hogy ülepünk vizes lett, az nem volt baj. Leérkeztünk a törpe fenyő alsó határához és ott egy ideig sütkéreztünk és szárítkoztunk, borovnicát borovnica: áfonya és brusnicát brusnica: vörösáfonya ettünk, majd kosztolás után 4^h után a menházba visszatértünk. A konyhában jó meleg volt.

Beesteledett, de még előbb 3 férfi és 3 nő jött le a Gyömbérről, kik Demänováról jöttek. ½8 tájban a kutyák erősen ugattak, és a Gyömbérről 2 túristát kalauzoltak le. Egy katona és egy erösen letört civil volt. Késöbb ujabb ugatásra a Velký Gapel gerincén egy lámpásra lettünk figyelmesek, s aztán a Bystra völgyéből is jött 2 lámpással 3 túrista. A V. Gapel felé négyen kimentünk az érkezők kalauzolására. Szükség is volt rá, mert azok Zelenka úr és egy nő voltak. Letörve, agyonizzadva, agyonijedve vezettük be öket a menház konyhájába. Előadták, hogy a Mlyna völgyén a források táján egy medve „megugatta” őket. A nő szaladni kezdett felfelé, Zelenka utána, bizony kissé balra tértek a törpefenyő közé. Mi hittünk nekik, mert előző napokban arra járt egy hangyászmedve Fiatal medve. Forrás, további információk. , melyre a Štiavnická dolinán rá is lőttek. Persze az ugatás csak őzbaktól származhatott. Eseménydús esténket Benkovitscsal bősz nevetésekkel fejeztünk be.

Vasárnap, szept. 29-én reggel ½6-kor volt ébresztő, 6^h-kor indúltunk ujból a Gyömbérre öten, mert a szerelő úr is jött. Szebb kilátást még a Gyömbéren nem élveztem. Úgy 1900 m. magasságban egy csodálatos vízszintes levegőréteg helyezkedett el, a nap a horizont felett volt, a Magas Tátra mesés szépségében mutatkozott, úgyszintén a Liptói havasok is. Csak Árva felé volt némi felhő. Lefelé vidáman haladtunk, olykor csuszkálva is a fagyott havon. A menházban reggeliztünk, fizettünk, cechünk 17·10 Kč volt mindenestül (3 tea, 2 rum, 1 Kenyér és 1 mustár, 1 éjjeli szállás).

D.e. 9^h. kor indúltunk a Velký Gapel gerincére. Ment a négy rszombati túrista és két szerelő, kik aztán elváltak tőlünk borovnicát szedni. Eleinte hol a gerinc bal, hol a jobb oldalán haladtunk, hol magán a gerincen, később pontosan a gerincen, ahol a törpefenyő már nem késztetett traverzálásra. E helyről és a Velký Gapel végcsúcsáról felejthetetlen látványunk volt a Gyömbér, Krupová hoľa, Chopok hármas csúcsú gerincére, a Malý Gapelre, Babia hoľa, Skalka Tatranská és Kotličkára. Minden aranyszínben úszott, a szürke kövek és fehér hócsikok tarkitották a látványt.

A Velký Gapelről, ahol a gerinc délfelé ketté hasad, a jobboldali nyugati, alacsonyabb de hosszabb ágat követtük. Törpefenyőn át alacsony cirbolyák közé, majd lúcfenyvesbe értünk, ahol már kifejezett csapást is találtunk. Könnyü úton egy széldöntésen, majd vágáson rátértünk egy hosszú, meredek rétre, melynek végén kocsiút kezdődött. Itt rövid pihenő után tovább, majd egy alkalmas gyalogúton utat röviditettünk, elhagytuk a Gapel gerincét egy nyereghez közel, letértünk egy kis völgybe, melyen az út a Mýto-Jarabá-i megyei útba torkollott. Mýton nem álltunk meg, mert már csak 1½ óránk volt vonatindúlásig, és ez utat 1¼ órára becsültük. A szokott úton átkeltünk a hegyen és d.u. 3^h15^m-kor az állomáson voltunk, honnan 3^h30^m-kor elindúltunk és este 7^h45^m-kor Rima Szombatba értünk. (Vonatdij, mint odafelé.)

Ez volt a Gyömbérre kb. a 18-ik kirándúlásom.

❧

Vepor, 1341 m.

1929. október 6.-án nem tudtunk elmenni a hosszúszói cseppköbarlangba Hosszúszó = Gömörhosszúszó, Dlhá Ves. Az aggteleki Baradla-barlangrendszer (cseh)szlovákiai bejárata. , mert a KČST Klub československých turistov, Csehszlovák Turistaegyesület. Központjának engedélye nélkül a meglátogatás már nem lehetséges. Lehet, hogy ez csak átmenetileg van így, de lehet, hogy ez az átmeneti idő hosszabb lesz a kelleténél. De nem mehettünk a helyette tervezett Vepori kirándulásra sem oly módon, ahogy azt eredetileg terveztük, t. i. hogy a teplicsnói vadászházban éjszakáztunk volna, mert ott éppen prágai minisztériumi vendégek voltak. Elindúltunk tehát Rimaszombatból az első vonattal 5^h54^m-kor, Tiszolczra érkeztünk 8^h-kor. Menetdíj 8·80 Kč, igazolvánnyal 6·- Kč.

Kiszálltunk a nagyállomáson és a Furmanec patak völgyén az országúton haladtunk, a míg Bánovo állomással egy vonalba nem értünk. A Tiszolc és Breznóbánya közötti vasútvonalat az 1910-es években építették. Jelentős műtárgyakat igényelt: több völgyhíd és alagút is fekszik a vonalon, amelynek két szakaszán fogaskerű sínnel segítik a vonatok meredek emelkedőn való közlekedését. A vonal a II. világháborúban jelentős károkat szenvedett, helyreállították, de a hatvanas évektől megszűnt rajta a forgalom. 2014 óta évente pár alkalommal nosztalgiajárat közlekedik rajta. A vasútvonal honlapja. Ez Tiszolctól 8 km távolság és másfél óra alatt tettük meg. Itt balra a legelsö erdei úton betértünk, mely út eleinte egy rét szélén, késöbb egy lejtős rét közepén vezet. A napos réten leültünk reggelizni 9^h40^m-kor. 10^h15^m-kor indúltunk tovább szám szerint 12-en: 7 nö és 5 férfi. A nők: Kovács Istvánné, Hrecska Piroska, Gabnay Gizi, Dr. Lange Edit, Pavlová Zuzka, Rosenberg Mili, Frenyo Zsófia Lajos lánya, a nagyapám nővére. . A férfiak: Báthory Andor, Gabnay Antal, Benkovits Gyula, Gabnay Zoli és én.

Haladtunk felfelé a patak bal (orografiailag jobb Itt a beszámoló bal partot ír, de a többi részletet figyelembe véve, egyértelműen az orográfiai jobb partról van szó. ) partján vezető úton. A balra vezető elágazásokat nem vettük figyelembe, de jobbra a patakon át sem tértünk. Egy helyen ugyan tévedésből jobbra tértünk át a patakon és a patak jobb (orogr. bal) partján egy nagyon rosz úton haladtunk tovább, mert nem akaródzott visszamenni az elhagyott útra, mely tőlünk 20–30 lépésnyire balra vezetett tovább. Végül mégis csak visszamentünk egy csapáson és egy kis rétecskét átszelve kiértünk a Vepor főgerincén levő széles füves nyergére, ahol egy napos részen pihenőt tartottunk. Ez 11^h15^m-kor volt. 10 perc pihenő után folytattuk utunkat és áthaladtunk a Bánová, Rosipek és Varta hegyeken, tehát 2–3-szor fel, majd ismét kevéssé lefelé haladtunk a Veporról keletre húzódó főgerincen, vagy annak közelében.

Az utólsó nyeregből, hol keresztben kifejezett erdei út vág át, balra 100 lépést mentünk és kiértünk a Vepor alatti nagy rétre, hol egy 2 szobás vadászlak áll „Veporalja” felírással. A ház ma is létezik. „…[Á]thaladunk a gerincélen és a Rimamurány-Salgótarjáni vasmű részvénytársaság által felállított menházhoz érünk. A házikó ősfenyvesektől körülvett tisztáson, jéghideg vizű forrás mellett áll a Vepor sziklái aljában. Pattogó tűz mellett sokáig elbeszélgetünk a menház előtt a csendes nyári éjszakában. Aztán a kandalló tüzétől átmelegitett szobában illatos szénán nyugovóra térünk.” – írta erről a menedékházról 1918-ban Dr. Institórisz Endre (Turistaság és Alpinizmus IX/1–2, 1918 július–augusztus). E réten lejjebb szántóföldek is vannak és Uliczky bérletében egy primitív lakóház és pajta. Ide 12^h30^m-kor érkeztünk. A forrásnál vizet merítettünk és rövid pihenő után 12^h50^m-kor tovább indúltunk. Visszatértünk az utólsó nyeregbe, ahonnan balra a gerincen haladtunk most már mindenütt felfelé, csak egy-két helyen vízszintesen, míg végül a Vepor végső és legmagasabb sziklái alá érkeztünk. A Rosipek és Bánová hegy közötti nyeregtől kezdve (mely igen lapos és kifejezetlen nyereg) sárga útjelzés vezet ezen az úton, mely útjelzés 1929. aug. 29-én készült és valószínűleg a breznóbányai túristaegyesület csinálta.

A Vepor sziklaletöréseit balra hagytuk és az ösvényen meredeken felmásztunk a Vepor éles gerincére az alsó, majd a felső kilátókőre, honnan szép kilátás van az egész Magas Tátra vonulatára, a Királyhelgy vonúlatára és a közelebbi hegyekre. Világosan felismerhetők voltak: Lomnici csúcs, Jégvölgyi csúcs, Fecsketorok, Nagyszalóki csúcs, Bibircs, Gerlachfalvi, Koncsiszta, Márta csúcs, Ruman csúcs, Ganek, Tátra csúcs négyes koronája, Tengerszemcsúcs, Simontorony, Békástavi torony, Ökörhát torony, Hincsói torony, Menguszfalvi csúcsok, Kriván. A kisebb hegyek közül: Fabova hoľa, Kakas és Sztolicza, Trstie, Siniec, Ostrá, Hradová stb. A Gyömbér csak a fák között tünedezik fel, jó volna néhány vén fenyőt ott lefejezni. „Kár, hogy a sziklák közül itt ott előtörő fenyők évről-évre jobban elzárják a teljes kilátást, ugy hogy a csúcs különböző pontjaira kell vándorolnunk, hogy az egész körképet beláthassuk.” – írja Institórisz tíz évvel korábban. A csúcsra 1^h30^m-kor érkeztünk fel. Lepihentünk, ettünk, teát és virslit főztünk, és a kilátást élveztük. Időnk – sajnos – nagyon ki volt mérve, ezért csakhamar felkerekedtünk és 2^h15^m-kor visszafelé indúltunk ugyanazon az úton.

Csakhogy most nem tértünk le a Vepor alatti rétre, hanem a gerincen tovább haladtunk a Vartára melynek keleti nyergéből gyönyörű kilátásunk volt a Gyömbérre, Fabova hoľa és Királyhegyre. Haladtunk egészen a második pihenőhelyünkig, ahol felkerestük a forrást, és 25 perces pihenőt tartottunk. Majd a völgybe kezdtünk lebocsátkozni és pontosan 5 órakor d. u. leérkeztünk az állomásra: Bánovóra.

Vonatindúlásig még 35 percünk volt, amit igen sajnáltunk, mert bizony szívesebben töltöttük volna ez időt a Vepor tetején. Nem tudtuk azonban a pontos menetidőt lefelé, azért inkább korábban indúltunk, hogy ne kellessen sietni, aminthogy nem is siettünk.

A legtöbben lehetetlennek tartották, hogy a rimaszombatiak rendelkezésére álló rövid idő alatt: reggel 8^h-tól d.u. 5^h35^m-ig meg lehessen járni a Veport átlag túristákkal. Ezt pedig most megcsináltuk, mert a 7 nő és 5 férfi túlnyomó részben gyenge túrista volt. Megcsináltuk a túrát, nem tört le senki, mindenki boldog és vidám volt, csupán azt sajnáltuk, hogy a Vepor csúcsán nem volt módunkban hosszabban időzni. Bánovoról 5^h35^m-kor indúlt a vonat, Tiszolcon átszálltunk, Rszombatba 7^h40^m-kor értünk be. Menetdíj 11·- Kč, illetve 7·60 Kč. Ez utóbbi két részletben fizetendő: 1·60 + 6·-.

Ez a túrám a Veporra kb. a nyolcadik túra volt.

❧

A képeket az ebben a videóban bemutatott eljárással színeztem ki.